Nemrég a Channel 4 brit televíziós csatorna riportot készített a Nagy-Britanniában élõ romániai bevándorlókról. Annak ellenére, hogy a dokumentáció tényeken és korrekt zsurnalisztikán alapult, a riportot keményen bírálták román oldalról magas beosztású hivatalnokok, így az Egyesült Királyságban akkreditált román nagykövet és Victor Ponta, Románia miniszterelnöke. Ezenkívül dühös románok tüntettek a Channel 4 épülete elõtt, a diszkrimináció beszüntetését követelve.

 

           Engem személy szerint megdöbbentett a román társadalom önkritikájának ilyen méretû hiánya. Ezért meg szeretném osztani Önökkel tapasztalataimat azzal kapcsolatosan, hogy hogyan bánik a román társadalom a Romániában elõ európai polgárokkal.

 

Két évig éltem és dolgoztam Romániában. Holland polgártársaimmal ellentétben örömmel vettem tudomásul Romániának az Európai Unióhoz történõ csatlakozását 2007-ben, mivel arra számítottam, hogy Románia jogállammá alakul, ahol európai polgárhoz méltóan, európai jogaim betartásával élhetek és dolgozhatok. Hollandiában korábban magyar–holland tolmácsként dolgoztam, de ennek a munkának a folytatása Romániában rendkívül problematikussá vált. Egyik munkám során ugyanis, miközben szerzõdéses megbízásomnak eleget téve egy holland újságírónak próbáltam tolmácsolni a marosvásárhelyi helyi rendõrségen, igen kellemetlen helyzetbe kerültem.

 

           A szóban forgó holland újságíró azért bízott meg engem a tolmácsolási feladattal, mert senkit nem talált a rendõrségen, aki angolul, németül vagy franciául tudott volna válaszolni a kérdéseire. Ezért aztán annak az információnak a biztos tudatában, hogy Marosvásárhelyen a közigazgatási törvény értelmében a magyar nyelv szabad használata biztosított, engem bízott meg azzal, hogy magyarról hollandra tolmácsoljak számára. A helyi rendõrség azonban nem hogy nem segített nekünk, hanem engem bilincsbe verve elhurcolt egy elsötétített szobába, ahol megvertek.

 

           Minden jel szerint a rendõrök azt hitték, hogy helyi lakos vagyok. Igazoltatásom csupán a megverést követõen történt meg. Miközben átadtam a holland igazolványomat a rendõr dühösen azt kérdezte, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy holland így tud magyarul. Ezt követõen a történésekrõl kellõ részletességgel beszámoltam a holland nagykövet úrnak. Majd hivatalosan panaszt nyújtottam be és bûnügyi feljelentést tettem. A per még mindig folyamatban van, de a marosvásárhelyi helyi rendõrség rasszista és illegális viselkedése (utólagosan kiállított jegyzõkönyvek, hamis tanúvallomások) bekerült a holland médiába is.

 

           Abban a faluban, ahol élek (Tordaszentlászló) a közigazgatási törvényt nem tartják be, a helyi tanácsi határozatok, a lakosok tájékoztatása kizárólag román nyelven történik, holott a törvény szerint kötelezõ lenne ezt magyarul is megtenni. Az a kérésem, hogy biztosítsanak számomra egy román nyelvtanfolyamot, hogy értesülhessek a polgármesteri hivatal döntéseirõl, terveirõl válasz nélkül maradt. Mivel ezeket az állapotokat nem fogadhattam el, feljelentést tettem az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál Bukarestben.

 

           A diszkriminációellenes tanács megállapította, hogy diszkrimináció áldozata vagyok, de semmi nem történt, semmi nem változott. Romániában a hatóságok nem csak korruptak és inkompetensek, de akadályozni próbálják a jótékonysági/civilszervezetek munkáját is. Hollandiában létezik egy szervezet, amely a holland adófizetõk pénzébõl segíti a romániai romák életét, házakat építenek, oktatásukat, illetve egészségügyi ellátásukat finanszírozzák. Az nem felhá- borító, hogy holland adófizetõknek kell gondoskodniuk arról, amit a román közigazgatás vagy a román állam nem képes megoldani?

 

           Egy másik holland civilszervezet, melynek elnöke vagyok, pert nyert a kolozsvári városnévtáblák ügyében. A kolozsvári városvezetés mindent elkövetett annak érdekében, hogy semmissé nyilvánítsa az ítéletet. Ez a fajta intolerancia autonóm nemzeti kisebbségekkel szemben példátlan az Unióban, gondoljunk csak a hollandiai frízekre vagy a nagy-britanniai walesiekre. Ezzel a viselkedéssel Románia elárulja az Európai Uniót és annak értékeit, hiszen Románia békét és etnikai stabilitást ígért csatlakozáskor. Ezzel párhuzamosan Hollandiában a románok által elkövetett bûntények száma egyre csak növekszik, Románia megítélése ezért is borzasztóan negatív.

 

           A biztosítási társaságok, a bankok fokozott óvatossággal kezelik a romániai ügyeket, többször is ellenõrzik a Romániába történõ átutalásokat. Üzletek elõtt román koldusok álldogálnak, és a holland börtönök tele vannak román bûnözõkkel (5800 Vádlott 2013-ban  ). Vajon hány holland bûnözõ van a romániai börtönökben? A migráció nyilvánvalóan egyoldalú, Romániából kivándorolnak az emberek. Egyértelmû, hogy Románia nem a migránsok célországa Európában. Hollandiában közel 30 ezer román él, Romániában alig él 1000 holland, az arány 1:30-hoz. Ez az arány valószínûleg a németek, franciák angolok esetében is hasonló vagy még rosszabb.Ennek okai a közigazgatás rossz minõsége, a korrupt igazságszolgáltatás, szervezetlen egészségügy, rossz infrastruktúra, mindezek messze az európai standardok alatt találhatóak.

 

           Az európai polgárok jogai csak papíron léteznek, a gyakorlatban teljesen hiányoznak.Köszönhetõ mindez a korrupciónak, sovinizmusnak, etnikai gyûlölködésnek, nacionalizmusnak és politikai instabilitásnak. Románia egy túlcentralizált és korrupt ország. A magyar és roma kisebbség tagjai nem vesznek részt arányosan a közigazgatásban (apartheid), az erdélyi német és zsidó közösségek eltûntek Ceauºescu diktatúrája alatt. Az a típusú politikai korrektség, amivel a nyugat-európaiak felnõnek, Romániában teljességgel ismeretlen.

 

           Az Európa Tanács Rasszizmus- és Intolerancia Elleni Európai Bizottsága (ECRI) jelentést is készített arról a Sabrina nevû román kamaszlányról, aki nem akarta levenni a román zászló színeibõl készült hajpántját az iskolában. A történeteket a román média felkapta, majd gyakorlatilag nemzeti hõssé avatta Sabrinát, aki azt nyilatkozta,hogy gyûlöli a magyarokat. Véleményem szerint sem a londoni román nagykövetnek, sem a román miniszterelnöknek nincs semmilyen morális alapja, hogy az angliai románok diszkriminálása miatt emeljen szót. Szét kellene nézniük a saját házuk táján, a saját állampolgáraik között, mielõtt a briteket diszkriminációról leckézetnék.

 

Drs. G. Landman

 

Európai polgár

 

Hiteles holland–magyar fordító/tolmács a holland rendõrségen,

vállalkozó és tanácsadó, a European Language Rights Alapítvány elnöke,

Tordaszentlászlói lakos

 

1. Románok demonstrálnak diszkrimináció ellen Anglia EU tagállamban. 2. Hatósági agresszió

és rasszizmus

3. A rendõrség jegyzõkönyvet hamisított. A jegyzõkönyvet olyan tanú írta alá, akit még sosem láttam. Forrás: www.politialocala.eu

Source www.politialocala.eu

4. 52% arányú magyar lakosság mellett nem tisztelik a nyelvi jogokat Tordaszentlászlón, tehát európai polgárokat diszkriminálnak. Forrás:

www.tordaszentlaszlo.eu

5. Román nacionalisták egy olyan városban tüntetnek Transznisztria bekebelezésért, ahol 1996 óta még a szimbolikus nyelvi jogokat sem tartják be. Románia NATOval szembeni kötelezettsége betartani a strasbourgi Emberi Jogok Európai Egyezménye rendelkezéseit. 6. Xenofóbia, sovinizmus és etnikai gyûlölet, Románia hozzájárulása az európai

álomhoz. Forrás: www.visitcluj.eu

7. Kolozsvár polgármestere mindent megtett, hogy egy holland adófizetõk által ingyen elkészített

többnyelvû tábla ne kerülhessen ki, ami ráadásul a romániai törvények értelmében kötelezõ a

4800. számú bírósági ítélet szerint. Forrás: www.language-rights.eu

8. Egynyelvû románok Hollandiában szabadon használhatják az európai polgári jogaikat. Diplomázott románok számára természetes, hogy Hollandiában minden hatóság angol nyelven tud kommunikálni.

9. A román bûnözés Hollandiában mindennapos hír. A román nyelvet gyakrabban használják a bûnügyi eljárásokban, mint a hivatalos fríz nyelvet.

( 2013 5810 Suspects  from Romania in the Netherlands ! Source www.cbs.nl  )

10. Románia 2011 óta szeretne teljes rangú EU-tag lenni és csatlakoznischengeni zónához, másrészt diszkriminálja az európai állampolgárokat Romániában, és nem tartja be az alapvetõ nyelvi jogokat.

11. Ljouwert. Európai kulturális fõváros 2018. Hollandia és Anglia szakított a gyarmatosító múltjával (politikai korrektség). Anglia és Hollandia ugyanazt az európai regionális nyelvek chartáját, amit Románia, ratifikálta (walesi és fríz nyelv). Románia nem tartja be az európai regionális nyelvek védelmében elfogadott egyezményt.